Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                   Egy titokzatos látogató

  Van olyan,mikor az ember csak úgy felriad,és nem tudja,mi keltette fel édes álmából.Nos,ma éjjel velem is ez történt...
Azután rájöttem.Éles tárgyak karcolták vékony nyakam...Hirtelen odakaptam,de olyan hirtelen el is rántottam a nyakamtól a kezem.
Valami nedveset éreztem,valami meleget.Remegő kézzel felkapcsoltam az éjjeli lámpámat,hogy meglássam,gyanúm bebizonyosodott-e.
És igen...A nyakam vérfoltos volt,és még egy picit szúrt.Apró,alapos tűszúrások.
Hirtelen hideg csapott meg,s ahogy fejemet fáradtan az ablak irányába fordítottam,megláttam,hogy az ablakom tárva-nyitva áll,s egy fekete árny sebesen lebukik az ablalk pereme alatt.
Most lehet azt gondolni,valaki leskelődött egy picit,vagy egy tolvaj járt itt,s most meglógott,de én tudom,hogy ez nem lehetséges.
Ugyanis,a szobám a harmadik emeleten van.Ha valaki mégis leskelődött volna,minden bizonnyal gólyalábakon kellett volna megjelennie.
Hirtelen úgy éreztem,szörnyen kimerült vagyok,s visszarogytam a puha ágyamba.Azt hiszem,rögtön elaludtam,s álmomban mintha egy mély verembe zuhantam volna...
  Reggeli után felkaptam a vörös oldaltáskámat,melyet iskolatáskának használtam.
Amikor kiléptem a kertünkbe,épp vissza akartam kiabálni a házba az öcsémnek,hogy szedje már azokat a tömpe csülkeit,egy fekete,kocka autó fékezett le a szomszéd ház előtt.
Az autó pontosan úgy nézett ki,mint egy hullaszállító.
"Hé,meghalt valaki?"-akartam kérdezni,de nem tettem.Tudtam a választ.
Igen.Több évvel ezelőtt egy ugyanilyen autó fékezett le a szomszéd ház előtt,mikor a szomszéd néni,Mrs. Cainlie meghalt.
De nem a hullaszállítók jöttek,hanem egy fiatal fiú hajolt ki macskaszerű hajlékonysággal a furgon ablakán.
Fekete haja az arcába omlott,így alig lehetett látni szinte hullafehér arcát.
Szája vörös volt és elégedetten nyalogatta ajkait,mintha épp valami finomat fogyasztott volna.A szája sarkából egy csepp vörös valami csurrant ki,melyet irtó gyorsan le is törölt kabátja ujjával.A szemem kikerekedett.Csak nem vér?!
Szemfogai élesen kiálltak felső ajka mögött,de mikor pillantása érintkezett az enyémmel,mintha fogai egy szempillantás alatt visszahúzódtak,s kinézete teljesen átlagossá vált.
De a szeme...A szeme borostyánsárga volt,tekintete mint egy ragadozóé.
Ám mikor másodjára megnéztem,tekintete álmataggá vált,mint minden rendes emberé.
Rám nézett,majd halványan elmosolyodott.
-Helló!Mi van?-kérdeztem hangosan és lassan,mintha egy idiótához beszélnék.
-Semmi.És ott?-válaszolt ő is tagoltan és jó hangosan,majd elnevette magát.
Nevetése bájos volt,de mégis kemény.De amit a nevetése közben megpillantottam,megfagyott a vér az ereimben.
Ugyanis amint jóízűen kacagott,vérvörös ajkai alól előtűnt két hófehér,hegyes szemfog.
Mikor látta,hogy meredten bámulom,gyorsan becsukta a száját.
Kinézett a furgonból,majd leugrott az ülésről.
Amint lábai elképesztő ruganyossággal a szomszéd kert elhagyatott füvéhez értek,először éreztem azt.Először,mintha áramütés érne,majd hirtelen mintha pár fokkal hidegebb lett volna a kertünkben,fázósan dörzsölgetni kezdtem a csupasz karom.
Éreztem,ahogy rövidnadrágos lábaim is libabőrösek lesznek...
A fiú tekintete jéghideggé vált,s hallottam ahogyan halkan elárulja nevét.
-Lena Hilston...Alex vagyok...Lángoló toll.
Úristen!Úristen!!Tudja a nevemet!
S tekintetét mintha erővel kéne elfordítania,elfordította lassan fejét.
Paul,az öcsém hátulról jó erősen nekem ment.
-Te patkány!-kiáltottam,ugyanis előrebuktam,s a napszemüvegem kiesett a zsebemből,és ezer apró darabra tört a kemény betonon.
Beültünk az apró Peugeot-ba,amit most kocsimként tisztelhetek.
Ugyanis az előző autómat,egy kis Suzukit pár hónapja összetörte egy piás banda.
Pár perc autózás után a sárga kocsi befordult a Terrace Scool elé,s Paul,mint ha kergetnék,kiugrott a kocsiból,s az ajót úgy vágta be,hogy a kis járgány egészen beleremegett.
-Patkány..-füstölögtem.
  Amint hazaértem,a fekete kocsi nem állt a szomszéd udvarban.
Nem tudom megvallani,miért is,de kicsit elszontyolodtam.Úgy találkoztam volna még Alexxel!
-Lena!Gyere ebéd!-kiabált ki a házunkból Gertrude,a házvezetőnőnk.
Gertrude igencsak hájas asszonyság volt,s a legfontosabb volt számára az evés.
-Lena!Nagyon fontos az ebéd!-no igen,nem megmondtam?
Becsörtettem a házba,és leültem enni.
 Este Paul egy barátjánál aludt,anya meg dolgozott,tehát kettesben maradtam Gertrude-dal.
Anya egy igen ismert divatcégnek a feje,s gyakran én és a barátnőim is besegítünk a ruhák kidolgozásában.
Mostanában irtó nagy káosz van bent a cégnél...
 Vacsora után leültünk Gertrude-dal a nappaliba,megnézni a Twilight-ot.
A kedvencem ez a film!Szeretem a vörös színt és a vámpíros történeteket.
Gertrude-dal ellentétben...Csak ásítozott és kuncogott a filmen.
Egy jelenetnél,amikor Bella és Edward csókolózott,Gertrude hangosan fujjogott.
-Gondolj csak bele,milyen lehet vámpírral csókolózni..Egy élőhalottal,Lena!
Nincs is nyála,a szája,mint a pergamen.Olyan büdös lehet,mint az öreg Marshall bácsi!Pfujj...
-Gertrude!Nem muszály nézni!Jó éjszakát!-kiáltottam morcosan,s felindultam a lépcsőn.
Lefekvés előtt még kinéztem az ablakomon,hátha megpillantom Alexet.
Egyszer csak be is kanyarodott a kocsi a gazos udvarba,megállt,és Alex macskaszerű mozgással kiugrot belőle.
A sötétben csak a sziluettjét láttam,de furcsa volt,hogy nem gyújtott villanyt,teljes sötétségben hátrament a kocsi csomagtartójához és kivágta.
Amit előhalászott a csomagtartóból,megfagyott az ereimben a vér...
Mikor az utcai lámpa gyér sárga fénye rávetült,a gyanúm bebizonyosodott.
Egy pillanatra Alex felnézett,és rám kacsintott.Gyorsan visszabújtam a függöny mögé,de úgy látszik,már észrevett.
Remegve feküdtem le az ágyamba,s ahogy elaludtam,ismét az az ismerős zuhanás érzetem támadt...
Halk kattanást hallottam.Azonnal kipattant a szemem,s láttam Alex arcát az enyém fölött,amint vérvörös szájából kimeredő szemfogakkal néz rám,s ahogy ajka az ajkamhoz ért...
Tehát ilyen egy vámpírral csókolózni..Egy olyannal,aki nemrég az autójából egy lepedőbe csavart embert vett ki!!
Megragadtam az arcát,és el akartam tolni,de az ujjaim mintha követ fognának,az arca kemény volt.
Sikoltani akartam,de befogta a szám...Visszagondolva a történtekre,talán jobb is így,sikoltás nélkül a sztori.
Ezután odarohant az ablakhoz,feltépte,s kiugrott.
Vártam a csapódás hangját,ahogy leesik és összetörik a kemény kövön,de semmi ilyet nem hallottam,csak egy puha dobbanást,majd távozó léptek zaját.
Hirtelen elfogott a fáradtság,s fejem lomhán visszahanyatlott a párnára.
Azon nyomban elkezdődött a zuhanás...